A félelem a kudarctól nem gáz – ha nem hagyod, hogy vezessen
Nem az a baj, hogy félsz. Az a baj, ha a félelem dönt helyetted. Ha halogatsz, túlagyalsz, inkább nem mondod ki, nem indítod el, nem
Nem az a baj, hogy félsz. Az a baj, ha a félelem dönt helyetted. Ha halogatsz, túlagyalsz, inkább nem mondod ki, nem indítod el, nem
Van az a szint, ami után minden más csalódás. A gyerek megszokja a mogyorókrémet – és onnantól a méz, a lekvár, a barack se elég.
Volt idő, amikor a fogorvos nem gyógyított – csak kibűvészkedett egy fájdalmas tünetet. Látványosan, gyorsan, harsányan – de a baj gyökere ott maradt. Sok cégvezetés
Nem kérdés, hogy jön-e válság. A kérdés az, hogy te készen állsz-e rá. A legtöbb cég nem egyetlen nagy hiba miatt roppan meg– hanem azért,
Vezetőként hozzászoktál, hogy te oldasz meg mindent. Bármilyen kérdés, probléma, válság jön – ráfeszülsz, és megoldod. De mi van, ha épp ezzel tartod fenn a
Vezetőként sokszor azt érzed, minden rajtad múlik. Csak akkor működik valami, ha te odafigyelsz rá. De mi lenne, ha a céged önmagától is visszajelezne, hol
Mások válságát kívülről könnyű átlátni. De amikor a saját céged süllyed, már nem stratégiai szinten gondolkodsz – hanem csak kapkodsz és próbálsz túlélni. Ez a
Válság után minden vezető előtt ott a kérdés: hogyan tovább? Megúsztad. Kibírtad. Össze nem estél – de vajon most visszatérsz a régi kerékvágásba, vagy felépítesz
Amikor beüt a válság, mindenki azonnal reagálni akar. Csakhogy a legtöbb reakció nem stratégia – hanem reflex. Ezért az első lépés nem az, hogy csinálsz
Sokan azt hiszik, hogy ha elég keményen dolgoznak, akkor nem lehet baj. Pörögnek, túlóráznak, tüzet oltanak, mindent visznek a hátukon – csak épp nem vezetnek.