Nem az a baj, hogy félsz. Az a baj, ha a félelem dönt helyetted. Ha halogatsz, túlagyalsz, inkább nem mondod ki, nem indítod el, nem mersz hibázni – mert „mi lesz, ha nem sikerül?”, akkor a cég nem előre megy – hanem körbe-körbe. Ez a poszt segít megérteni, hogy a félelem természetes – de nem kell, hogy ő vezesse a cégedet.
A félelem természetes – de nem kell, hogy irányítson
Vállalkozni kockázat. Dönteni felelősség. Vezetni néha ijesztő. És ez rendben van. A probléma nem a félelem. Hanem amikor nem vállalod be. És inkább maradsz a biztos bénultságban – mint hogy hibázz, tanulj, fejlődj. Mert nem a hibától kell félni – hanem attól, hogy nem lépsz.
5 helyzet, ahol a félelem megbénít – és észre sem veszed
- Túltervezel, de nem indítod el
→ A tökéletesség vágya mögött gyakran a kritika elkerülése áll. - Nem mondod ki az elvárásaidat – nehogy elutasítsanak
→ Ha nincs tiszta kommunikáció, nincs fejlődés sem. - Halogatsz egy döntést – és közben nő a káosz
→ A félelem mindig csúszást szül – a cég pedig lemarad. - Inkább nem bízol rá másra – nehogy elrontsa
→Ez nem gondoskodás, hanem kontrollmánia. - Nem kérsz visszajelzést – mert nem akarod hallani
→A fejlődés ára az, hogy szembenézel az igazsággal – akkor is, ha nem kényelmes.
„Aki sosem hibázik, az nem vezet – csak kerülgeti a lehetőséget.”
Bátorság ≠ nem félni – hanem cselekedni akkor is, ha félsz
Ez az első lépés:
- Írd össze 3 dolgot, amit már régóta halogatsz.
- Kérdezd meg magadtól: mi a legrosszabb, ami történhet – és mi a legjobb?
- És döntsd el: megéri-e még tovább várni.
Mert a vezetés nem a félelem hiányáról szól – hanem a cselekvés képességéről.
Útravaló gondolat
A félelem nem ellenség – de nem vezethet egyetlen döntésedben sem.
„Aki hibázni sem mer, az fejlődni sem fog. A cég ott indul el, ahol te mered elrontani – és aztán jobban csinálni.”
(Kussolsz, nem sírsz, csinálod)
